A fülöp-szigeteki lakosság ausztronézek és indonézek keveredéséből alakult ki. Feudális állam csak Cebu, Luzon és Sulu szigetén jött létre, másutt ősközösségi viszonyok közt éltek. Az iszlám a 16. században terjedt el. 1521-ben a portugál Magellán volt az első európai, aki földkörüli útján a szigetvilágban kikötött, s itt, Cebun halt meg egy bennszülöttekkel vívott csatában. Ruy Lopez de Villalobos 1543-ban nevezte el a szigeteket II. Fülöp spanyol királyról. A spanyolok 1565-ben kezdték a gyarmatosítást, Manilát 1571-ben alapították. Csak kevés spanyol települt be, az uralkodó réteg a kevertvérűekből alakult ki. A spanyol gyarmatosítás ellen 1896-ban nemzeti függetlenségi harc kezdődött. Ehhez csatlakozott a liberális nagybirtokosság és a polgárság is, amely 1897-ben magához ragadta a hatalmat. A spanyol-amerikai háború kitörése után - az Egyesült Államok segítségében reménykedve - a vezető réteg ismét fegyvert fogott a spanyolok ellen, majd 1898. június 12-én kikiáltották az ország függetlenségét. A szigetek a spanyol-amerikai háború után húszmillió dollárért kerültek az amerikaiakhoz, akik brutális, hatéves háborúban (1899-1905) verték le a filippinók felkelését. A Fülöp-szigetek újabb lázadások után 1934-ben kapott autonómiát. 1941 decemberében a japánok szállták meg a szigeteket, őket csak 1945-ben verték ki a partraszálló amerikaiak. 1946. július 4-én kimondták a függetlenséget, de erős maradt az amerikai befolyás.