Oklevelét a budapesti műegyetemen kapta, 1900-1908 között az ókori építészet tanszékén volt tanársegéd. 1922-34 között a Kultuszminisztérium Művészeti Ügyosztályának vezetője, államtitkár, a Magyar Műhely Szövetség elnöke volt. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet. 1918-ban a kelet-ázsiai építőművészet tárgyköréből magántanári képesítést kapott. Ő tervezte Sváb Gyulával a gödöllői premontrei gimnáziumot (ma Szent István Egyetem), 1935-ben Weichinger Károllyal elkészítette a budapesti Városközpont terveit. 1940-ben Weichingerrel első díjat nyertek az új városháza tervpályázatán, de a tervek nem valósultak meg. Weichingerrel együtt készítették el a lőrinci erőmű lakótelepének rendezési tervét és középületeinek terveit, a városligeti Virágcsarnokot is ketten tervezték. 1907-ben Sváb Gyulával kiadta A magyar parasztház című tervgyűjteményt. Több tanulmányt írt a keleti és a magyar építészetről.