Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Szabados Bélánál, majd Olaszországban Mario Sammarcónál és Riccardo Stracciarinál folytatta, itt sajátította el a bel canto-énekstílust. 1927-ben mutatkozott be Budapesten, a Bajazzók Silvio szerepében. 1931-ben lépett fel először Bécsben, 1936-tól a bécsi Staatsoper tagja, 1938-ban debütált a salzburgi fesztiválon, a Tannhäuser Wolframjával. Rendszeresen vendégszerepelt a müncheni és berlini operában, a londoni Covent Gardenben és a párizsi Garnier-operában. 1940-50 között a Metropolitan énekese volt, 1950-56 között ismét Budapesten énekelt, mivel a Rákosi-rendszer bevonta az útlevelét. Ezután ismét a világot járta, de sűrűn fellépett itthon is. Különlegesen zengő baritonjával a világ valamennyi operaházának ünnepelt énekese volt, különösen Verdi-szerepekben aratott nagy sikereket. Különleges technikája révén hangja sokáig megőrizte szépégét, csaknem négy évtizeden át készült hanglemezei világhírűvé tették. Fontosabb szerepei: Luna a Trubadúrban, Rigoletto, Jago az Otellóban, Amonasro az Aidában, Renato az Álarcosbálban, Posa a Don Carlosban, Georges Germont a Traviatában, Scarpia a Toscában, Telramund a Lohengrinben, Tell Vilmos, Don Giovanni, Tonio a Bajazzókban, Escamillo a Carmenban. 1937-ben a Mária nővér című magyar-német filmben szerepelt, itt énekelte Fényes Szabolcs dalát: Küldök néked egy nápolyi dalt... 1951-ben lett kiváló művész, 1952-ben kapott Kossuth-díjat. Bécsben hunyt el 1979. június 9-én. Kívánságára Budapesten temették el a Farkasréti temetőben.