Azerbajdzsán területén már az időszámításunk előtti első évezredben különböző államalakulatok léteztek, mint pl. Atropaténé, illetve a Kr.u. IV. századtól a kaukázusi Albánia. A vidék a VII. században az Arab Kalifátus, a XI. században pedig az oguz törökök uralma alá került. A lakosság fokozatosan áttért az iszlám hitre, s idővel átvette a hódítók nyelvét is. Az őslakosok és hódítóik keveredéséből a XI-XIII. században alakult ki az azeri nép. A XIII-XIV. században a mongolok, majd Timur Lenk csapatai dúlták fel e vidéket. A XVI. század elején a száfávida I. Iszmail sah Tebriz központtal egységes azeri államot hozott létre, s később hatalmát egész Iránra kiterjesztette. A XVI. század végétől Azerbajdzsán az iráni állam egyik tartománya lett. A török-iráni-orosz vetélkedés nyomán Oroszország a XIX. század kezdetén megszerezte a történelmi Azerbajdzsán északi részét (a két déli tartomány ma is Irán része). Az I. világháborút követően a nacionalista Musavat párt irányításával 1918. május 27-én létrejött az önálló Azerbajdzsán Köztársaság, amelyet azonban 1920 áprilisában elsöpört a szovjet Vörös Hadsereg. A bolsevikok kikiáltották az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely 1922. december 30-án a Kaukázuson túli Föderáció részeként a Szovjetunió alapító tagja, majd e Föderáció 1936-os megszüntetése után önálló szovjetköztársaság lett. A Szovjetunió végnapjaiban a bakui Legfelsőbb Tanács 1989 őszén törvényt hozott a köztársaság szuverenitásáról, majd 1991 elején az állam hivatalos elnevezésében visszatértek az Azerbajdzsáni Köztársaság névhez. A függetlenséget 1991. augusztus 30-án, a moszkvai puccs után kiáltották ki, s népszavazáson erősítették meg 1991 végén. A Szovjetunió megszűntekor Azerbajdzsán csatlakozott a Független Államok Közösségéhez, amelynek kis megszakítástól eltekintve azóta is tagja.