A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és a tibeti helyi kormány egyezményben rögzítette, hogy a területet kínai fennhatóság alá helyezi. A megállapodás kimondta, hogy a fennálló tibeti rendhez Kína nem nyúl, s a tibeti-szikkimi határra menekült dalai láma is visszatért Lhászába. Azonban Peking belekezdett Tibet modernizálásába - és `elkínaiasításába`. `A világ tetején` akkor lényegében még rabszolgaság volt, ugyanakkor a kínaiak felállították az egyedüli hatalmat gyakorló pártapparátusokat. Az ellenállás nem maradt el, majd 1959-ben felkelésbe torkollott. A dalai láma szerint a felkelés leverésekor 200 ezer ember halt meg, s az uralkodó másodszor is menekülni kényszerült.