Az önálló nemzeti szervezetként létrehozott Magyar Vöröskereszt a kezdetektől humanitárius szerepét töltött be. Henri Dunant svájci állampolgár kezdeményezésére az 1859. évi solferinói csata után megalakult a Sebesült Katonáknak Nyújtandó Segély Nemzetközi Bizottsága, amely 1880-ban felvette a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet. A Magyar Vöröskereszt az 1950-es években alakult igazán tömegszervezetté, 1951-ben tartotta első országos értekezletét. Tevékenységében igen jelentős helyet foglal el a véradás, valamint a szociális és egészségnevelési programok szervezése, az elsősegély-nyújtási ismeretek terjesztése, valamint a katasztrófavédelemben a speciális, karitatív szerep erősítése. Emellett fontosnak tekinti a szociális - elsősorban hajléktalanokat és menekülteket ellátó - intézményrendszer fejlesztését is.