Arany és ezüst kincset találtak a tiszaroffi tározó területén

2006. május 18. 13:01

Amiből egy falut is megvehettek

A harmincéves háború (1618-1648) korából származó, figyelemre méltó kincslelet Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Tiszagyenda közelében került napvilágra a Vásárhelyi-terv részeként épülő tiszaroffi árapasztó munkáinak megelőző régészeti feltárása során.

A 63 darab, kitűnő állapotú ezüst egész tallér és egy aranypénz állagmegóvása és első számbavétele a szolnoki Damjanich János Múzeumban történik. Polgár Zoltán, az ásatásokat vezető régész elmondta, a maga korában is igen nagy értéket képviselő kincs 1617 és 1639 között vert pénzérmékből áll. A kincsleletben II. Ferdinánd német-római császár veretei mellett megtalálható Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, II. Gusztáv Adolf svéd király, IV. Keresztély dán király, a szász herceg, Braunschweig hercegség és a salzburgi érsek pénze is. Érdekes módon török veretet egyáltalán nem tartalmaz, a harmincéves háború idején a helyszínen létező szultáni fennhatóság és az esetenkénti hármas adózás ellenére sem.

Bagi Gábor történész szerint oklevelek és más levéltári források is tanúsítják, hogy a tározó helyén egykor egy Lak nevű középkori falu létezett, de a feltárás jelenlegi szakaszában egyelőre semmilyen objektum nem köthető a pénzekhez. A címletek nagy értéke alapján viszont megállapítható, hogy megtakarított vagyonról van szó, hiszen a mindennapi forgalomban ennél kisebb értékű pénzt használtak.

Batthyány Ádám herceg korabeli birtokelszámolása szerint egy hadnagy évi fizetése 25-50 arany volt, s ez megfelel a jelenlegi lelet 6-12 ezüstjének. Az egész tallér igen nagy tömegű ezüstpénz volt, tehát a kincs gazdájaként egy tehetősebb középnemest vagy akár a harmincéves háború egy jól fizetett zsoldosát is elképzelhetjük.

A harmincéves háború európai hadszínterén nagy kereslet mutatkozott a zsoldos katonákra: egy lovas katona közember 5 aranyat, egy zászlótartó 25-öt, egy hadnagy 50 aranyat is kézhez kapott egy hónapban, ami körülbelül a tízszerese volt az akkori hazai zsoldnak. Pár évi szolgálat után tehát ilyen nagy értékű megtakarítás is maradhatott, ha sikerült ép bőrrel átvészelni az akkori zűrzavaros időket.

A lelettel együtt napvilágra került számtalan muskétagolyó alapján arra következtethetünk, hogy I. Rákóczi György 1644-1645-ös, az osztrákok ellen indított hadjárata miatt rejthették el a kincset.

Nem derült ki, hogy miben tárolták az elrejtett pénzeket, hiszen a vélhetőleg vászon, vagy bőr táskát már régen elemésztette az idő. Ugyanakkor teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az egykor elrejtett vagyon maradéktalanul a felszínre került. A területet a legmodernebb műszerekkel átvizsgáló Szabó Enikő szerint a lelet teljes képet ad egykori gazdájának anyagi helyzetéről.

A restaurálás és feldolgozás után a kincset hamarosan a nagyközönségnek is bemutatják a Damjanich János Múzeumban Szolnokon.