Stockholmban látta meg a napvilágot. Külföldi útjai során felfigyelt a kis népek szabadságmozgalmaira, nemzetiségi kérdéseire. Hazatérve fő törekvése az volt, hogy az addig használatos svéd nyelv helyett a finn nyelvet honosítsa meg a művelődésben, a politikai közéletben. 1856-ban kinevezték a helsinki egyetemre a filozófia professzorává, hét évvel később pedig meghívták a szenátus tagjai közé, és az állami pénzügyi hivatal vezetőjévé nevezték ki. 1870-74 között elnöke volt a Finn Irodalmi Társaságnak. Elias Lönnrot mellett a finn irodalom és művelődés egyik legnagyobb hatású alakja. Kirkkonummi-ban halt meg 1881. július 4-én.