A francia fővárosban született, tanulmányait 1819-ben kezdte meg a párizsi képzőművészeti főiskolán, az École de Beaux-Arts-on. 1824-ben római ösztöndíjat kapott, 1825-30 között Itáliában élt. Az építészeti szerkesztési kérdések és a régészet megszállottja volt, e tudományokat oktatta párizsi szabadiskolájában. Az Akadémia eklekticizmusával szembenálló racionalista (vagy funkcionalista) iskola vezéregyénisége lett. Elsők között alkalmazta az acélszerkezetet az építészetben. Az 1843-50 között épült párizsi Ste. Geneviéve-könyvtár acéloszlopokon és -íveken nyugvó nagy csarnokánál szerencsésen használta fel a hagyományos reneszánsz formáknál a vasat, egyszerűségükben is merészen újszerű formákban. Az oszlopok légies könnyedsége ellentétben áll a határoló kőfallal. Nevéhez fűződik a párizsi Bibliotheque Nationale déli szárnyának restaurálása és kibővítése is: az 1862-68 között épült olvasótermet kilenc díszes fémkupola fedi le, amelyeket karcsú öntöttvas oszlopok támasztanak alá. Fontainebleau-ban halt meg 1875. június 24-én.