Stockholmban született 1851. december 20-án. Az uppsalai egyetemen tanult matematikát, latint, görögöt és fizikát. 1880-ban kezdett érdeklődni a nemzetgazdaság iránt. Elmélete szerint az iszákosság okozza a túlnépesedést és követelte az állami születésszabályozást és a kétgyermekes családmodellt. Letette matematikai vizsgáit, s utána öt éven át népgazdaságtant tanult Angliában, Franciaországban, Németországban és Ausztriában. Első nagyobb munkájában, a Value, Capital and Rent-ben matematikai egyenletekkel hozta logikai kapcsolatba az áru csereértékét a termelési tényezők (munkabér, bérlet, tőke) értékesülésével. 1896-ban jelentette meg Pénzelméleti vizsgálódások, 1898-ban pedig Kamat és ár című könyvét. Főbb tételei: A pénzkamat és a természetes kamat (amely a befektetés hozama) kapcsolata döntő befolyással van az árszint és a pénzérték ingadozására. Szerinte a bankok feladata lenne a természetes és a pénzkamat közötti viszony szabályozása és az egyensúly helyreállítása. Ezért a konjunktúra-ingadozásért a helytelen intézkedéseket hozó pénzintézetek a felelősek. 1903-ban a lundi egyetem rendes tanára lett. Utolsó tudományos munkája Előadások a nemzetgazdaságról címmel tankönyvvé vált. A kétkötetes mű a konjunkturális válságokkal és a fellendülésekkel foglalkozik, amelyeket azóta `Wicksell-folyamatnak` nevez a szakirodalom. Stocksund-ban halt meg.