Zalaegerszegen született 1904. szeptember 6-án. Az Eötvös-kollégium tagjaként magyar-német szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929-től 1936-ig a berlini egyetem magyar lektora, 1936 és 1945 között az Eötvös-kollégium tanára, majd három éven át igazgatója, a Pester Lloyd kulturális rovatainak szerkesztője volt. 1945-ben részt vett az Írószövetség megalapításában. 1945 és 1947 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1948-tól 1950-ig a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa. 1985-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, valamint a Goethe Társaság magyar tagozatának elnöke. A Magyarok Világszövetsége alelnöke és a PEN Club tiszteletbeli elnöke. A kortárs magyar irodalom sokoldalú művelője. Arany János életművét nagy alapossággal tárta fel. Versei is tudatosan kapcsolódnak a magyar irodalom klasszikus költészetéhez. Nevéhez fűződött Arany János, Batsányi János, Madách Imre műveinek sajtó alá rendezése, kritikai és népszerűsítő kiadása, átdolgozása. Fotóművészekkel több tematikus kötetet is kiadott (pl. a Balatonról, Bartók színpadi műveiről). Részt vállalt a magyar irodalom németországi és a német irodalom magyarországi népszerűsítésében. 1976-ban Herder-díjjal tüntették ki. 1996-ban életművéért Széchenyi-díjat kapott. 2004-ben írói és művelődéspolitikai tevékenységéért posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült. Fő művei: Arany János, Örökség. Magyar íróarcképek, A szépség haszna, Dunántúli hexameterek, Így éltem, A viaskodás szonettjeiből, Istenek játékában, Híres magyar könyvtárak, Árnyak nyomában, Helyünk a világban, Féktelen idő, Valaki tenyerén.