130 éve született Bárány Róbert

2006. április 21. 12:30

Háború és Nobel-díj

Már elismert és többszörösen kitüntetett tudós, magántanár volt, amikor 1914-ben kitört az első világháború. Bárány testi fogyatékossága dacára önként jelentkezett katonai szolgálatra (ebben az a remény is vezette, hogy a gyakorlatban próbálhatja ki az agysérülések kezelésére kidolgozott sebészi módszerét). Przemysl várába került, amelyet hosszas ostrom után bevettek az oroszok, Bárány pedig hadifogságba esett. Itt érte a hír, hogy 1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914. évi fiziológiai avagy orvostudományi Nobel-díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkásságáért". Bárány a fogságban különleges elbánásban részesült, Kazanyban folytathatta elméleti kutatásait.

Svéd közvetítéssel 1916-ban kiszabadult, s megtarthatta Nobel-előadását. Miután a bécsi egyetem nem tartott igényt szolgálataira, elfogadta az uppsalai egyetem meghívását és itt tanított 1936. április 8-án bekövetkezett haláláig. Új hazájában sikeresen illeszkedett be, humanistaként, pacifistaként és emberbarátként is nagy tiszteletet vívott ki. 1925-ben műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására, ezért elnyerte a Svéd Orvostársaság jubileumi érmét.

Bárány főként elméleti ember volt, olykor túlságosan is, a kísérleti eredmények ellenére ragaszkodott teóriáihoz. Ezeket az álmatlanságban szenvedő Bárány éjszaka dolgozta ki, sokszor hajnalig spekulált ágyában fekve. Tudományos közleményeit (összesen 184-et publikált) sok kritika érte, többször keveredett elsőbbségi vitába is, de ezek az ő javára dőltek el. A csendes, zárkózott tudós boldogan élt feleségével, aki két gyermekkel ajándékozta meg. Bár magyar származása vitathatatlan és magyar Nobel-díjasként tartjuk számon, ő magát osztráknak vallotta.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

előző oldal 2 / 2

Az emberi fül kutatója
Háború és Nobel-díj

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?