A XX. század egyik legkiválóbb hegedűse orosz-zsidó családban született. Már hétéves korában ámulatba ejtette San Francisco kilencezer főnyi közönségét Mendelssohn Hegedűversenyének egyéni interpretálásával. A `csodagyerek` tízéves korában lépett fel először Európában óriási sikert aratva. Tizenkét évesen már lemezeket vett fel, hét év múlva pedig koncertkörutat tett 13 ország 63 városában 110 hangversenyt adva. Ő hívta életre a Windsori Ünnepi Játékokat, majd közel 10 évig a Bath Festival művészeti vezetője volt. Együttesével - a Menuhin Festival Orchestrával - bejárta a világot. 1969-ben az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa, 1972-ben a londoni Trinity College of Music elnöke lett. Bartók Béla szólószonátát komponált számára, amelyet a magyar közönség az ő előadásában ismert meg. Kiváló előadója és terjesztője volt Bartók műveinek szerte a világon. Számtalan jótékonysági koncertet adott és fáradhatatlanul utazott békekövetként. Számos magas kitüntetés birtokosa. II. Erzsébet angol királynő lordi címet adományozott neki és az UNESCO 1992-ben `jószolgálati nagykövetté nevezte ki`. Lakóhelyén, Londontól délre, Stoke D,Abernonban a világ minden részéből származó tehetséges gyermekeket tanított az általa felépített zeneiskolában. 1972-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, az egyik legrangosabb német irodalmi kitüntetést. 1996. szeptember 30-án a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapta a magyar köztársasági elnöktől. 1997. október 22-én Bécs aranyérdemrenddel tüntette ki az osztrák fővárosban nyújtott, magas színvonalú művészi teljesítményeiért. Berlinben halt meg 1999. március 12-én.