Felsőkésmárkon született, Sárospatakon tanult, ügyvédként végzett, s bíróként is dolgozott. Több jogi munkát írt, ám nyelvtudományi munkássága sokkal jelentősebb. Ő fogalmazta meg a magyar szórendnek azt a legfontosabb szabályát, hogy a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül. Előbb Czuczor Gergellyel együtt, majd annak halála után egyedül szerkesztette a magyar nyelv hatkötetes szótárának anyaggyűjtését. Zeneszerzéssel is foglalkozott, és úttörő jelentőségű munkásságot folytatott a folklorisztika területén. Budapesten halt meg 1878. január 10-én.