Budapesten született 1911. április 1-jén. Első könyve 1929-ben jelent meg. Az Élet és Irodalom egyik alapítója, 1957 és 1959 között a lap szerkesztőbizottságának tagja volt. 1958-1959-ben a Néphadsereg Színházának (ma: Vígszínház) élén állt. Életművét elbeszélés- és verseskötetek, politikai pamfletek, publicisztikai írások és regények alkotják. Műveit szatíra és fanyar humor jellemezte, különösen a kispolgári gondolkodást pellengérezte ki. Legismertebb művei: Magányos utazás, Bolondóra, Mennyei csavargók.