Újpesten született 1910. január 26-án. A Színiakadémia elvégzése után, 1931-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. Később rendező, 1945-től a színház igazgatója lett, 1962-től pedig főrendezőként működött. 1982-ben egyik alapító tagja volt a Katona József Színháznak. 1947-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Munkáját csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való állandó készség jellemezte, a színház és a színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte. A színpadon egyebek mellett volt Jago az Othellóban, Tartuffe, III.Richard, Hamlet, Machbeth, Lucifer Az ember tragédiájában. 1941-től filmezett is, legismertebb filmjei: A tizedes meg a többiek, Utazás a koponyám körül, Pendragon legenda, Circus Maximus. Színpadi rendezései közül a Bánk bán, a Szentivánéji álom, Az ember tragédiája, a Tartuffe, Az anya, a Galilei élete, A szecsuáni jólélek, a Rómeó és Júlia, a Jegor Bulicsov és a többiek, a Lear király emelkedett ki. Shakespeare-rendezéseinek száma húsz, de szívesen rendezett kortárs magyar drámákat is. Elkötelezett baloldaliként aktív közéleti szerepet vállalt: 1949-53 és 1958-71 között országgyűlési képviselő, 1957-66 között pedig az MSZMP vezető testületének tagja volt. A Kossuth-díjjal kétszer tüntették ki (1948, 1955), a kiváló művész címet 1950-ben kapta meg.