Berlinben született. A korai szecesszió és az új építészet egyik jellegzetes alakja. A breslaui (ma: Wroclaw) Művészeti Akadémia igazgatója és professzora volt. Tervezett bútorokat, berendezéseket, textíliákat és ékszereket. Fő műve az 1895-98 között Münchenben épített Elvira fotóműterem, amelynek homlokzatát szabálytalan alakú és elrendezésű nyílások tagolták és nagyméretű, színes, lendületes sárkánydísz egyesítette a germán és keleti ornamentika fantasztikumát. Ez az alkotás, amely a maga idejében a Jugendstil (a német szecesszió) kiáltványaként hatott, 1944-ben elpusztult. Elméleti munkássága is jelentős. A német fővárosban hunyt el 1925. április 13-án.