1864-től Pesten Székely Bertalannál, majd Bécsben és Münchenben tanult. 1869-ben a magyar történeti festménypályázaton ösztöndíjat nyert, amellyel Münchenbe utazott. Hazatérve súlyos anyagi gondok között élt, s főleg arcképfestéssel foglalkozott. Fő műve: Wittich József leányainak kettős arcképe. Kortársai nem méltányolták tehetségét, művészetét csak halála után értékelték. A súlyos megpróbáltatások, a sikertelenség elől a halálba menekült.