Nor-Nakhicsevan-ban született 1829. november 14-én. 1858-ben egyik megindítója volt a Hjusziszapalj című folyóiratnak, amely korszakos szerepet töltött be az örménység politikai és irodalmi fejlődésében, s e lap hasábjain bontakozott ki szépírói tehetsége. Nyugat-Európában felvette a kapcsolatot az orosz forradalmi emigráció vezetőivel, hatásuk alá került, s hazatérése után kapcsolatot keresett a Föld és Szabadság nevű illegális szervezettel. Tevékenységéért bebörtönözték, majd 1865-ben Kamisinba száműzték, ahol egy évvel később meghalt. Irodalmi ars poeticájában az irodalom történelmi meghatározottságát hirdette, szépirodalmi munkásságát is a politikai harc szolgálatába állította. Halottidézés címmel ő írta az 1859-ben kiadott első városi témájú örmény regényt. Érdekes, hogy bár az újörmény nyelv terjesztésének híve volt, verseit a halott óörmény nyelven írta.