Chermont-ban született 1741. április 6-án. Korán kitűnt tehetségével, már fiatalon akadémiai díjakat kapott. Előbb baletteket írt az udvar számára, majd vígjátékait is bemutatták. Musztafa és Zéangir című tragédiáját pedig a királyi pár előtt adták elő. Műveivel nagy sikereket aratott, bejáratos lett a legelőkelőbb társaságokba, a királyné pedig járadékkal támogatta. Később kiábrándult az arisztokrácia világából, s forradalmár lett. A jakobinusokkal azonban szembefordult, s mikor a letartóztatás fenyegette, öngyilkos lett. Legértékesebb művei a rendszeresen vezetett feljegyzései, rövid anekdotái, arcképei, amelyeket halála után összegyűjtöttek és kiadtak. A moralisták egyik példaképe volt, hatott Mirabeau-ra is.