A brassói születésű művész a budapesti Mintarajziskolában tanult. Az 1917-ben az Ernst Múzeumban megrendezett első önálló kiállítását követően a korabeli kritika az új Munkácsyként ünnepelte. A Munkácsy-hagyományt folytató ún. alföldi irányzat egyik legjelentősebb képviselője volt. Alkotásai túlnyomórészt faluvégek, tanyarészletek, nyárfások, komor erejű árnyékokkal, melyek közül rendkívül világító erejű színek villannak ki. Képei mondanivalójának drámaiságát és líraiságát kizárólag színekkel fejezte ki. Nagybánya közelében lakott, de a nagybányai iskola festőivel nem került kapcsolatba. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1949. július 29-én halt meg Budapest.