A lipcsei születésű biofizikus és fiziológus a szülővárosának egyetemén folytatott tanulmányai után elhagyta Németországot, és a londoni University College-ban tanult tovább. 1953-ban a Royal Society tagjává választották. Működési területe az idegek és az izmok tanulmányozása volt. Kimutatta, hogy a motoros ideg és az izom között a közvetítőanyag az acetil-kolin, amely kis mennyiségekben az idegvégződéseken választódik ki. A fiziológiai Nobel-díjat 1970-ben - megosztva - kapta, `az idegingerület-vezetés mechanizmusával kapcsolatos kutatásokért és a transzmitter anyagok felfedezéséért`. Londonban hunyt el 2003. április 20-án.