Glasbury-ben született. Cheltenhamben és Oxfordban nevelkedett, ahol aztán 1876-tól 1881-ig tanított, majd a liverpooli egyetemen lett a modern irodalmak tanára, 1889 és 1900 között Glasgow-ban töltött be egyetemi katedrát. Egyetemi előadásaiból születtek legfontosabb tudományos és kritikai művei, például A shakespeare-i tragédia, mely a Shakespeare-kritika romantikus korszakát lezáró monográfia. Több shakespeare-i téma szerepel az 1909-ben kiadott Oxfordi előadások a költészetről című kötetében is. Ezekhez csatlakoznak a hegeli tragédiaelmélettel és egyéb irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozó tanulmányok. Utolsó kötete Vegyes tanulmányok címmel jelent meg 1929-ben. Fő érdeme, hogy az impresszionista áramlattal szemben az irodalomkritikát szilárd elvi, filozófiai alapokra próbálta helyezni. Londonban halt meg 1935. szeptember 2-án.