A budapesti születésű tudós 1950-től haláláig az MTA Matematikai Kutatóintézetének igazgatójaként tevékenykedett, s döntő szerepe volt abban, hogy az intézetet a matematikusok világszerte ismerik. A kutatóhely 1999 óta az ő nevét viseli. Tudományos kutatásainak kiindulópontja a számelmélet volt. Sokat foglalkozott a matematikával kapcsolatos filozófiai kérdésekkel. Nagy jelentőségű volt tudományszervezői tevékenysége is. Többszáz tudományos munkája jelent meg a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, a gráfelmélet, a kombinatorika, az információelmélet, a számelmélet és az analízis köréből. A kutatás mellett sok energiát fordított a matematika népszerűsítésére is. A Kossuth-díjjal 1949-ben és 1954-ben is kitüntették. 1949-ben az MTA levelező, 1956-ban rendes tagjává választották. A magyar fővárosban érte a halál 1970. február 1-jén.