Kis Albert katonai pályafutása igen mozgalmasan alakult. Beállt Thököly Imre seregébe, és Thökölyt törökországi bujdosásába is követte. 1692-ben már a császári oldalán tevékenykedett. 1693-ban Károlyi Sándor zsoldjába fogadta a hegyekben bujkáló kurucok ellen. Egy évvel később a kurucok közé állt, s a mozgalom egyik fő szervezője lett. A hegyaljai kuruc felkelés idejét börtönben töltötte, majd megszökött, de megint elfogták, sikerült azonban újra megszöknie, s tovább szervezkedett. 1703 tavaszán a Vereckei-hágóhoz vezette csapatát Rákóczi elé; a fejedelem Esze Tamással együtt ezeres kapitánnyá nevezte ki. Amikor a kuruc táborban, 1704 elején a földesúri fennhatóság alól szabadulni akaró és Rákóczi ígéretére hivatkozó jobbágykatonák és a nemesség közt az ellentétek kiélesedtek Kis Albert az előbbiek mellé állt. Szatmár várának ostroma közben az ellentétek nyílt összecsapássá fejlődtek. Rákóczi Ferenc a katonai fegyelem megsértése miatt végeztette ki.