Ivan Petrovics Pavloc Rjazanyban született 1849. szeptember 26-án. Breslauban és Lipcsében tanult, majd visszatért Szentpétervárra, ahol 1891-ben a Kísérleti Orvostani Intézet professzora, majd 1913-ban igazgatója lett. Jelentős az emésztés és a vérkeringés élettanával kapcsolatos munkásága. A magasabb idegtevékenység alapmechanizmusának felfedezője. A feltételes reflexek kialakulásának, a gátlások osztályozásának, az alvásnak, az idegrendszeri típusoknak, az elmebetegségek keletkezésének és természetének feltárásával lehetővé tette a pszichológiai jelenségek fiziológiai magyarázatát. Híresek a kutyákkal folytatott, az emésztőmirigyek működésére vonatkozó kutatásai. A magatartás-lélektan fejlődésére is nagy hatású munkássága elismeréséül 1904-ben Nobel-díjat kapott. Leningrádban érte a halál.