József Attila-díjas író Nyírmártonfalva-Guton született. A II. világháború előtt munkás volt, majd katonaként a Szovjetunióban fogságba került. Hazatérése után díjbeszedő, később műszaki tervezőként dolgozott. Írói pályája újságcikkekkel, riportokkal kezdődött. Debrecenben és Győrött, majd 1954-56 között a Szabad Népnél volt újságíró. 1957-61-ben ismét a debreceni lapnál dolgozott. Később - mivel a kritikai hang is megjelent írásaiban - eltávolították a politikai sajtóból. Előbb az Alföld, majd a Tiszatáj szerkesztője lett. Első műveiben a történelmi és társadalmi változásokat írta meg. (Egy párttitkár feljegyzései, Forró napok - 1956). Történelmi regényei és esszéi, valamint szociografikus írásai, társadalomrajzai legtöbbször Debrecen múltjához kapcsolódtak (Nálunk vidéken, Gyémántper, A város és a fejedelem, Délibábjaim városa). Ismertek szatirikus művei is: Pávatoll - Illetlenek, Kerek egymillió, Ki vágta fejbe Hudák elvtársat?, Faházikó. Szegeden mutatták be Mindenki városa című drámáját. A Magyarország felfedezése sorozatban 1970-ben jelent meg Égő arany című riportkönyve. Megírta önéletrajzát is. 1988. december 3-án halt meg Debrecenben.