Teológiai tanulmányait az oxfordi Trinity College-ben végezte, 1824-ben lelkipásztor, 1828-ban plébános lett. 1832-ben Rómába látogatott, s az utazás döntő volt későbbi életére. A katolikus egyház történetének tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutott, hogy a régi egyház csak a katolikus egyházban lelhető fel. Római útja után Oxfordban hitújító mozgalmat kezdett, amely Oxfordmozgalom néven lett ismert. 1845-ben végül szakított az anglikán egyházzal és katolizált, 1847-ben pappá szentelték. 1851-től 1858-ig a dublini Katolikus Egyetem rektora volt. 1879-ben XIII. Leó pápa tette bíborossá. Kiváló szónok volt. Hitvitázó íratai mellett jelentős A negyedik századi ariánusok, valamint a Veszteség és nyereség című tanulmánya. Írt elbeszéléseket, vallásos tárgyú verseket, és megírta önéletrajzát is. Korának egyik legműveltebb embere volt, s ezt még ellenségei is elismerték. 1890. augusztus 11-én halt meg Birmingham-ben, Sok írása olvasható magyarul is.