Jogi tanulmányainak befejezése után 1841-ben királyi táblai jegyző lett, később koronaügyész, majd a legfőbb ítélőszék tagja. Részt vett a szabadságharcban; 1848-ban ő szervezte a pesti huszárzászlóaljat. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott, majd 1860-ban az országbírói értekezlet tagja, 1867-ben Pest-Józsefváros országgyűlési képviselője. 1871-től a királyi tábla alelnöke, a főrendiház tagja. A főváros egyesítése előtt három héttel, 1873. október 25-én Pest-Buda törvényhatósági Bizottsága Budapest első főpolgármesterévé választotta. Haláláig (1897. június 30.) viselt tisztségében hathatósan képviselte a mindenkori kormány érdekeit.