Az űrállomások harmadik nemzedékéhez tartozó berendezés lehetővé tette az űrkutatási programok jelentős kibővítését. A Mir alapegysége egy nagyméretű, párhuzamosan több célra is használható űrkutatási rendszernek. Hat dokkoló- és átszállónyílása volt, irányítórendszere automatizált, számítógép vezérelte a fedélzeti rendszert. A Miren már asztallal, fotellel és hálózsákkal felszerelt kabinokban laktak az űrhajósok. Az űrállomáson nemzetközi legénység is működött, többek között németek, amerikaiak, összesen több mint 10 nem orosz asztronauta. Az 1990-es évek közepétől egyre több műszaki gond adódott az állomáson, amelyeket amerikai segítséggel is csak nehezen tudtak megjavítani. Ezért 2000 októberében Moszkvában a Mir űrállomás tervezői döntést hoztak az űrállomás megsemmisítéséről. Addigra a Mir üzemeltetése évente mintegy 250 millió dollárba került. Az űrállomás már négyszeresen `leszolgálta` tervezett üzemidejét, és 2000 végén csupán a Nemzetközi Űrállomás építését szolgálva kísérleti telepként működött. A Mir 2001. március 23-án befejezte küldetését, leszálló pályára állították és a maradványai a Csendes-óceánba süllyedtek.