Pécsett végezte jogi tanulmányait, utána egy évig a bécsi Collegium Hungaricum tagja volt. 1935-ben tanügyi fogalmazó gyakornok, majd fogalmazó lett. Külpolitikai jellegű tanulmányai általában a XX. század közép-európai politikai kérdéseihez kapcsolódtak. Monarchista beállítottságánál fogva szembefordult a nagy-német birodalmi gondolattal és a fasizmussal. 1939-ben jelent meg Pécsett nagy nemzetközi feltűnést keltő (és a hatóságok által elkobzott) könyve: Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. Ebben megállapította, hogy a küszöbön álló világháború csak a hitleri Németország vereségével végződhet. A Magyarországot 1944-ben megszálló németek ezért elfogták és Mauthausenbe hurcolták. 1945 júniusában tért haza. 1946 júniusáig osztálytanácsosként a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1946-ban a szovjet katonai hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol kémkedés és az angol felderítőkkel fenntartott kapcsolat hamis vádjával 15 évi munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A kazahsztáni Karagandában, egy lágerkórházban halt meg 1949. szeptember 19-én. (Sorsáról a család hivatalos helyekről sohasem kapott választ.) Főbb művei: Ausztria-Magyarország különbéke kísérletei a világháborúban, A restaurációs kísérletek külpolitikája, A horvát kérdés, IV. Károly élete és politikája, Tanulmányok a világháború diplomáciájából.