135 éve halt meg Eötvös József
2006. február 2. 10:30
Az író, költő, politikus, államférfi, akadémikus nevéhez az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény megalkotása fűződik.
<
Verseinek zömét az 1830-as és 40-es években írta, ezek is kifejezték küldetéstudatát (Búcsú, Végrendelet). A karthausi (1839-40) című regényét külföldi útjai és hazai ambíciói motiválták. A falu jegyzője (1845) a magyar viszonyokról számolt be, a vármegye szatirikus rajzával centrista eszményeiről vallott. Magyarország 1514-ben című regényének történelmi képeivel, a Dózsa-felkelés ábrázolásával a liberális alapkérdésekre kereste a választ. Drámái is jelentősek: A házasulók, Éljen az egyenlőség című vígjátékai, és Boszú tragédiája említendő.
Az 1840-es évektől vállalt politikai szerepet, reformjavaslatokat tett, a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és az ország demokratikus átalakulásáért majd 1848-ban az első felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt, s a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása után emigrált.
Münchenben tudományos munkával foglalkozott, 1851-ben tért haza. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című államelméleti munkája 1851-54-ben jelent meg magyar és német nyelven. Felfogását a liberális eszmék és a korabeli adottságok egyeztetése jellemzi. Jelentős a nemzetiségi kérdésről vallott felvilágosult és türelmes álláspontja.
1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1856-tól az Akadémia másodelnöke, 1866-tól elnöke volt, s élére állt a Kisfaludy-társaság újjászervezésének. 1859-ben írt politikai tanulmányai: Ausztria egységéről és Magyarország különállásáról a német egységgel kapcsolatban a kibontakozás irányába mutattak. 1861-től kiadta a Hetilapot, Deák híveként részt vett a kiegyezést előkészítő munkákban. A nemzetiségi kérdésről 1865-ben írt tanulmányt.
1867-től az Andrássy-kormány vallás- és közoktatási minisztere volt. Az általa megalapozott iskolarendszer megvalósította a népnevelés reformját, s az ő nevéhez fűződött a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény is. Utolsó éveiben csak keveset tudott szépirodalommal foglalkozni, Nővérek (1857) című regénye az 1831. évi koleralázadásnak állított emléket, nevelési regény formájában.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
