130 éve halt meg Deák Ferenc
2006. január 30. 10:30
<
A haza bölcse mesteri taktikus volt
|
Than Mór: Deák portréja, |
Deák ezután is ragaszkodott 1848-hoz, de felismerte: csak a kiegyezés a járható út. Ennek adott hangot a Pesti Naplóban 1865. április 16-án (név nélkül) megjelent Húsvéti cikkében, a birodalmi és magyar érdekek egyeztetésének szükségességét hangsúlyozva s feladva a perszonáluniós terveket. Így írt: "Készek leszünk mindenkor törvény szabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztonságával összhangzásba hozni". A cikk szerzősége hamar ismertté vált, a bécsi udvar megegyezési készségét a porosz háborúban a königgrätzi vereség is növelte.
Magyar részről Deák vezette az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalásokat, a kiegyezés Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy, és ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett rögzítette, e terheket 70:30 arányban viselte a két ország. Deákot ekkor kezdték a haza bölcsének nevezni. A nevét viselő párt vezetője lett az 1865-68-as országgyűlésen, de kormánymegbízatást nem vállalt. Állam és egyház szétválasztását, a polgári házasságkötést szorgalmazta, utolsó beszédét is egyházpolitikai kérdésekről tartotta.
Számos író, költő, így Arany János, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál volt a barátja, ők alkották az ún. irodalmi Deák-pártot. Nem alapított családot, Vörösmarty árváit fogadta gyermekeivé. 73 évesen, 1876. január 28-án halt meg Budapesten.
Deák koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt, puritán és szerény. Alig voltak személyes ambíciói, politikusi pályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartnerként ismerték, aki nem feledte a helyes arányokat. Elítélte a fanatizmust, kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsőkig ragaszkodott az alkotmányossághoz, s védte a nemzet érdekeit. Kényelmes ember volt, de jogi-politikai kérdésekben nem kímélte magát.
(Múlt-kor/Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
