Csók István Sáregresen született 1865. február 13-án. A művész nevéhez fűződött a posztimpresszionistákhoz közelálló színes dekorativitás kifejlesztése. A nagybányaiakhoz 1896-ban csatlakozott, 1903-ban Párizsba költözött, s ott festette nevezetes aktos kompozícióit. 1911-ben tért haza, s rögtön nagy állami aranyérmet nyert egy művével. Ekkor volt pályája csúcsán, sorra festette képeit, 1914-ben alkotásait gyűjteményes kiállításon mutatta be a Műcsarnokban. 1920-ban a Szinyei Társaság elnökévé választották. A háború után is folytatta sikeres működését. 1949-ben a Magyar Képzőművész és Iparművész Szövetség elnöke lett. Egyike volt azon kevés nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Műveinek döntő része a Magyar Nemzeti Galériában van. Budapesten galéria őzi a nevét.