250 éve született Wolfgang Amadeus Mozart
2006. január 27. 12:00 Kállay Katalin
Mindössze 35 év adatott meg Mozartnak több mint hatszáz alkotásból álló zenei örökségének elkészítésére.
Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék
A haláltól mindenki fél, ám a művésznek nem kell tartania tőle. Reménye, bizonysága a halhatatlanság... Földi maradványai már régen az enyészeté lesznek, mikor még mindig hat majd az eljövendő nemzedékekre. Ez a meggyőződés tölthette el Mozartot, midőn ezernyi fül hallgatta a húrok minden rezdülését, a fuvolák halk suttogását, midőn a pihegő keblek és a szaporán verő szívek mind-mind arról árulkodtak, hogy harmóniái szent érzeményeket keltettek - írja visszaemlékezéseiben egy karlsbadi nemesember, Franz Alexander von Kleist, az 1791-es prágai koronázási ünnepségek Don Giovanni előadásáról. Mozart életének utolsó évében járunk, a szerző olyan lázasan dolgozik - ekkor születik a La clemenza di Tito, A varázsfuvola és a Requiem -, mintha érezné, hogy összegeznie kell, és hamarosan búcsúznia is. 35 év, mindössze ennyi adatott e kiváló muzsikusnak, aki több mint hatszáz alkotásával olyan zenei örökséget hagyott a világra, amely ma is ugyanazzal a fénnyel ragyog, mint a 18. század utolsó éveiben.
Korának legnagyobb muzsikusa - apjának szavaival: "a csodalény, akinek Isten meg engedte, hogy Salzburgban szülessék meg" 1756. január 27-én este, Leopold Mozart és Maria Anna hetedik, utolsó gyermekeként jött e világra. A salzburgi székesegyház anyakönyvébe Joannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus néven jegyezték be, de Mozart előnyben részesítette a latin Amadeus, Amadé, vagy a német Gottlieb alakot. Édesapja hegedűsként Salzburg hercegérsekének zenekarában nyert alkalmazást, ahol később udvari és kamarakomponista, végül másodkarmester lett. Hírnevét nem zeneműveinek - hogy fia tehetségének szentelhesse magát, később felhagyott a zeneszerzéssel -, hanem hegedűiskolájának (Versuch einer gründlichen Violinschule) köszönhette, mely a kis Wolfgang születésének évében jelent meg.
Mozart zenei tehetsége rendkívül korán megmutatkozott, háromévesen kezdett dalokat játszogatni a zongorán, ötéves korában már bámulatosan jól zongorázott, és ugyanennyi idős volt, mikor komponálni kezdett. Koraérettségéről számos anekdota szól, legtöbbjük abból a beszámolóból származik, amelyet halála után nővére, valamint a család barátja, J. A. Schachtner (költő, salzburgi udvari trombitás, hegedűs és csellista) állított össze. Az egyik történet szerint Mozart helyesen emlékezett, hogy Schachtner hegedűje egy előző alkalommal a sajátjánál egy nyolcad hanggal mélyebbre volt hangolva; egy másik esetről Schachtner így számol be: "Egy nap tollal a kezében látjuk. Apja: Mit csinálsz? Wolfgang: Egy csembalókoncertet; az első rész mindjárt kész lesz." Leopold állítólag hitetlenkedve vizsgálgatta a papírlapot borító ákombákomokat, és el kellett ismernie, hogy a gyermek igazat mondott. Előfordult, hogy lapról eljátszott egy második hegedűszólamot anélkül, hogy egyetlen hegedűleckét vett volna, és kijelentette: "A másodhegedűt úgy is el lehet játszani, ha nem tanulta az ember." Első nyilvános fellépésére 1761-ben került sor Salzburgban, részt vett a Zsigmond, Magyarország királya című latin nyelvű iskoladráma előadásában.
- Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék
- Nem könnyű védekezni az őrület ellen, ha az embernek csodagyermekkel van dolga
- Szabadon alkotó zeneszerző anyagi gondokkal
szerkesztőségét!
