Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin Ősi nemesi családban született, tízéves korától a Carszkoje Szelo-i líceum növendéke volt. 1844-ben lépett a hadügyminisztérium szolgálatába. Világnézetére a francia utópisták hatottak, tagja volt Petrasevszkij forradalmi körének. Első elbeszéléseinek radikális hangja miatt 8 évre száműzték, ezután évekig állami tisztviselő volt. 1868-tól kezdve teljesen az irodalomnak élt, szerkesztette az Otyecsesztvennie zapiszki című folyóiratot. Száműzetésének élményeit írta meg a Kormányzósági karcolatok (1856) című kötetében, melyben már felbukkan sajátos tipizáló módszere, szatirikus hangneme. Legjelentősebb írása az 1869-ben megjelent Egy város története, amely a szatíra eszközeivel tárta fel az orosz élet valóságát. Külhoni útján szerzett tapasztalatait tükrözte az 1881-ben megjelent Külföldön, amely a nyugati polgári életforma hiteles rajza. Szatírája a Jelenkori idill (1883) és a Levelek nénikémhez (1882) című elbeszéléskötetekben érte el a tetőpontját. Néhány írása a nyugati országokban még életében ismertté vált. Turgenyev mint az orosz Swift-et mutatta be az angol közönségnek. Legjobb művei ma is elevenen hatnak.