A romantikus irodalom kiváló képviselője, a költői prózában írt lélektani elemző dráma megteremtője volt. Jómódú, előkelő család fiaként nevelkedett. Tizennyolc évesen a Victor Hugo köré csoportosult romantikus kör, a Cénacle tagja lett. Első verseskötete 1830-ban jelent meg. Első egyfelvonásos darabjának bukása a csak olvasásra szánt könyvdrámák írása felé terelte. E darabjainak gyűjteménye az 1832-es Színjáték a karosszékből nézve című kötet. Legjelentősebb drámája az 1830-as forradalom polgári kisajátítása miatt érzett történelmi szkepsziséből táplálkozó Lorenzaccio (1834), amelynek széles lírai-történelmi freskója egyén és közösség kapcsolatára épül. Életében és munkásságában meghatározó volt George Sanddal kialakult szenvedélyes és szerencsétlen szerelmi viszonya, melynek történetét A század gyermekének vallomása (1836) című önéletrajzi regényében örökítette meg. 1837-től búskomor lelkiállapot uralkodott el rajta, s csak szükségből írt. 1852-ben a Francia Akadémia tagjává választották. Novelláit és drámáit, különösen vígjátékait jó lélektani megfigyelés, az érzelmek mélysége és szellemessége jellemzik.