A komáromi illetőségű szerzetes a piarista rend gimnáziumaiban poétikát, retorikát, majd matematikát, fizikát, filozófiát tanított. 1816-ban a selmecbányai gimnázium igazgatója volt. A pesti líceumban elsőként tanította magyar nyelven a bölcseletet, és írta magyar nyelven bölcseleti tanulmányait. Ő sürgette először az állami tanárképzést, s javasolta, hogy az oktatás nyelve minden fokon magyar legyen. A magyar filozófiai nyelv kialakításán munkálkodott, ennek érdekében kéziratos szótárakat állított össze és magyarul tett közzé filozófiai tételeket. Írt filozófiai, tanügyi műveket, magyar és francia nyelvtant, több iskoladrámát, verseket és zenedarabokat. Több mint 200 művének nagyobb része kéziratban maradt.