Rainer Maria Rilke, a polgári társadalom hanyatlását tükröző líra egyik legnagyobb képviselője Prágában született. Életútjában, országról országra vándorlásában a XX. század eleji közép-európai polgárság nyugtalansága, magakeresése kapott szinte szimbolikus értelmet. A prágai egyetemen jogot, filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott. 1899-ben és 1900-ban Oroszországba utazott, s e két utazás döntő jelentőségű költészetében, ekkor alakult ki egyéni hangja, sajátos miszticizmusa. 1902-ben Párizsba látogatott, ahol rövid ideig Auguste Rodin személyi titkára volt, s könyvet is írt róla. Az I. világháború után Svájcba ment, s a muzot-i régi kastély tornyában élt haláláig. Költészetét az intellektuális bölcselkedő stílus jellemezte. Verseiben, elbeszéléseiben, drámáiban a halál, a világfájdalom, az egyedüllét, a magára maradó polgár tanácstalansága, félelme, a nyelvi-formai művészet magas fokán jutott kifejezésre (Képek könyve, Imádságos könyv, Duinói elégiák, Szonettek Orpheuszhoz). Költeményeinél nem kevésbé művészi értékű, gazdag és tartalmas levelezési hagyatéka. Jelentős műfordítói munkássága.