Bethlen Kata, Bethlen Miklós unokahúga Bonyhán született. Sok csapás érte: mindkét férje korán meghalt és gyermekeit is elvesztette, ezért Árvának nevezte magát. Református volt, ám katolikus férjhez kényszerítették, majd gyermekeit elvették tőle, nehogy református szellemben nevelje őket. Életét a református hit védelméért és anyagi jogaiért folytatott küzdelme töltötte be. Megalkuvás nélkül harcolt a lelkiismereti szabadságért. Kortörténeti szempontból jelentős `Életének maga által való leírása` című emlékiratában főként azokat a küzdelmeket írta le, amelyeket református vallásáért kellett folytatnia katolikus első férjével szemben. Műve a barokk memoárirodalom klasszikus és utolsó példája. Levelei a haladás iránt való érzékéről tanúskodnak; pártolta és fejlesztette az ipart, a segítő szándék sajátíttatta el vele az orvosi tudományokat. Komoly anyagi áldozatokat hozott a kultúra fejlesztéséért: iskolákat támogatott, ösztöndíjakat adományozott, szorgalmazta a nőnevelést. Szaktekintélye volt a hímzőművészetnek is. Kizárólag magyar nyelvű könyvekből álló könyvtárat hozott létre. (Gyűjteményét 1849-ben tűzvész pusztította el.)