Múlt-kor.hu

Ulászló, II. (Jagelló-ház)

2005. november 5. 18:57

Ulászló, II., Jagelló, eredeti nevén litvánul JOGAILA vagy IOGAILA, lengyelül JAGIEŁŁO (szül. 1351 k. Litvánia - megh. 1434. máj. 31./jún. 1. Grodek, Lwów mellett, Galícia, Lengyelország [ma Lviv, Ukrajna]), Jogaila néven Litvánia nagyfejedelme 1377-től 1401-ig, II. Ulászló néven lengyel király 1386-tól, a lengyel Jagelló-dinasztia alapítója. Egyesítette a két országot, amely így Kelet-Európa vezető hatalma lett.
Algirdas (Olgierd) litván nagyfejedelem 12 fiának egyike volt, és apja őt jelölte ki utódjául. Amikor 1377-ben apja meghalt, Jagelló nagyfejedelmi címét kétségbe vonták a rokonai, s csak évekig tartó háborúk és kegyetlen leszámolások után vált hatalma olyan szilárddá, mint amilyen az apjáé volt. Uralkodása egy része a Vitautas elleni hadakozással telt, aki a Német Lovagrend támogatásával próbálta megszerezni tőle a litván trónt.
Az erős uralkodót kereső lengyel nemesek, akik vissza akarták szerezni Magyarországtól az elvett lengyel területeket, 1384-ben felajánlották Jagelló számára Hedvig lengyel királynőnek, Nagy Lajos magyar király leányának a kezét; Jagelló megkeresztelkedett, feleségül vette Hedviget, és II. Ulászló néven királya lett Lengyelországnak, amely Litvániával perszonálunióban egyesült. Ulászló csak akkor vált szuverén lengyel királlyá, amikor Hedvig 1399-ben gyermektelenül meghalt.
Külpolitikájában négy fő problémát kellett megoldania: megerősíteni Lengyelország és Litvánia helyzetét a Német Lovagrenddel szemben; feltartóztatni a tatárok támadásait; visszanyerni Magyarországtól Halicsot és Ladomériát; végül kiterjeszteni Lengyelország befolyását délkelet felé a vetélytárs Magyarországgal szemben. Ulászló mind a négy területen eredményes volt - az első két feladatot az energikus Vitautas katonai támogatásával oldotta meg. A Német Lovagrendet több háborúban (1409-11, 1414, 1422, 1431-32) legyőzte, a tatároktól viszont 1399-ben Vitautas vereséget szenvedett a Vorszkla folyó melletti csatában, ám terjeszkedésüket így is sikerült megállítani. Halicsot már 1387-ben visszafoglalta a magyaroktól, és Lengyelország annyira megerősödött, hogy Moldva fejedelmét is hűbéresévé tette. 1412-ben még Magyarországgal, a Német lovagrend korábbi szövetségesével is megegyezett egy nagyobb kölcsön érdekében; uralkodása végére jó kapcsolat alakult ki Lengyelország és Magyarország között.
Belpolitikájában kevésbé volt sikeres. Nagy energiával térítette keresztény hitre Litvánia még pogány területeit, de ígéretével ellentétben nem sikerült Lengyelország részévé tennie Litvániát, és kénytelen volt Vitautast meghagyni lényegében független uralkodóként, sőt Vitautas 1430-ban bekövetkezett halála után sem tudta helyreállítani hatalmát Litvániában, és évekig tartó polgárháború után annak öccse lett Litvánia ura. Lengyelországban a nemesség megerősítette hatalmát, és a királynak a városi polgárokat sem sikerült a maga oldalára állítania, és őket a nemesség politikai ellensúlyozására felhasználnia. A nemzeti vallás kérdésében azonban a király határozottan lépett fel, főként Husz János lengyel követőinek üldözésekor.
Hedviggel kötött házassága után még háromszor nősült meg. Negyedik feleségétől születtek fiai, a későbbi III. Ulászló és IV. Kázmér lengyel király.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Ulászló, II. (Jagelló-ház)

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra