1955. október 23-án a Saar-vidék lakossága népszavazáson kétharmados többséggel elutasította azt a tervet, hogy egy európai biztos irányítása alá kerüljön a terület, s pénzügyileg, gazdaságilag elsősorban Franciaországhoz kötődjék. Így a tartomány visszatért Németországhoz, s 1957-től az NSZK szövetségi tartománya lett.
A terület a középkorban Lotharingiához, a Saarbrückeni Grófsághoz és a Zweibrückeni Fejedelemséghez tartozott. A XVIII. század végén a forradalmi Franciaország annektálta, 1818-ben a Rajnai tartomány részeként porosz fennhatóság alá került. AZ 1919. évi versailles-i békeszerződésben 1920-tól 15 évre a Népszövetség igazgatása alá vonták, szénbányáit Franciaország aknázhatta ki. Az 1935-ben azonban az erősödő német nyomás hatására népszavazást kellett tartani a tartományban, amelynek eredményeként a lakosság 90 százaléka a Németországhoz való tartozás mellett döntött. 1945-ben a franciák szállták meg. 1954-re autonóm terület lett önálló törvényhozással és állampolgársággal, de gazdaságilag és külpolitikailag is Franciaországhoz kapcsolódott, és 50 évre megkapta a szénbányák kiaknázásnak jogát. 1955-ben azonban újabb népszavazást tartottak, amelyen a lakosság elvetette a korábbi francia-német tárgyalásokon felvetett "európaizálást", vagyis a Saar-vidék önálló képviseletét az európai intézményekben. Végül 1957-tol az NSZK szövetségi tartománya lett, az utolsó francia gazdasági koncessziókat 1959-ben számolták fel.