Bécsben meghal III. Károly spanyol és magyar király, német-római császár. 1706-ban lett spanyol király, ám 1711-ben meghalt bátyja, I. József császár, s ezáltal reá szállt a Habsburg-ház többi koronája is. Az európai egyensúly ügye azonban nem engedhette, hogy egy kézben legyen a német, a magyar és a spanyol korona, s mivel az angolok, a hollandok és a franciák 1713-ban megkötötték az utrechti békét, Károlynak 1714-ben a spanyol örökösödési háborút lezáró rastatti békében le kellett mondania Spanyolországról. Megtarthatta azonban Milánót, Mantuát, Nápolyt, Szardiniát és a mai Belgiumot. Magyarországi uralkodását 1711-ben a Rákóczi-szabadságharc végét jelentő szatmári béke aláírásával kezdte, majd a törökök ellen hadakozott, és sikerült visszaszereznie a Temesközt és a Szerémséget. Fő célja az volt, hogy óriási birodalmát egységben megtartsa és biztosítsa a családja számára. Állandó hadsereget és Pozsonyban Helytartótanácsot állított fel. Terveit komolyan veszélyeztette, hogy 1716-ban meghalt egyetlen fia, így veszélybe került az örökösödés. Végül törvényt hozott a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására, ez volt a híres Pragmatica Sanctio. 1731-ben kiadta a szintén nevezetes Carolina Resolutiót, amelyben a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozta. Nehéz természetű ember volt, mindamellett pártolta a művészeteket és a tudományokat, számos csodás épületet építtetett Bécsben, például a császári udvari könyvtárat. Ő volt a Habsburg-dinasztia utolsó egyenes ági férfisarja, halála után leánya, Mária Terézia követte a trónon.