1875. október 10-én, Krasznij Rogban meghalt Alekszej Konsztantyinovics orosz költő, elbeszélő, író, Lev Tolsztoj másodunokatestvére. Hatéves korában írta első versét. Külföldi utazásai során, Weimarban találkozott Goethével, olaszországi benyomásait 1831-ben naplójában jegyezte fel. 1835-ben vizsgát tett a moszkvai egyetemen. Ezután diplomáciai szolgálatot teljesített Németországban, majd 1840-től az uralkodónak alárendelt kancellárián dolgozott. 1861-ben visszavonult a hivatali munkától. Életében egyetlen verseskötete jelent meg 1867-ben. Lírai balladái, szerelmes versei, a természetről szóló himnikus költeményei mellett ismerjük néhány népies versét is, amelyekből nem egyet megzenésítettek. Romantikus hevületű költészetének legértékesebb darabjai történelmi balladái, amelyekben ideált formált, lovagi típust teremtett a központi hatalomnak ellenszegülő bojárokról. 1862-ben regényt írt Szerebrjanij herceg címmel, melyben a központi hatalom zsarnokságát kívánta leleplezni. Drámatrilógiája, a Rettenetes Iván cár halála, a Fjodor Ioannovics cár és a Borisz cár) központi témájaként Rettegett Iván cár uralkoda szolgált.