Olivosban (Buenos Aires) meghal Juan Domingo Perón, argentin politikus, államfő. Alsó középosztálybeli családban nevelkedett, s 16 éves korától katonai iskolán folytatta tanulmányait. Az 1930-as évek végén Olaszországban szolgált mint katonai attasé. 1943-ban Argentínában csatlakozott a hatalmat átvenni készülő fiatal tisztek csoportjához. A puccs utáni első három évben befolyása fokozatosan növekedett, bár a kormányban csupán a szerény munkaügyi és népjóléti államtitkári posztot töltötte be. 1945-ben azonban már alelnök és hadügyminiszter lett. Befolyását tovább növelte, amikor megismerkedett későbbi feleségével, Eva Maria Duartéval, az argentinok szeretett Evitájával, akinek közreműködésével a szakszervezeteket, illetve a munkásosztályt is maga mellé állította. Az 1945. októberi államcsíny után Evita és a szakszervezetek hozták ki börtönéből. 1946 februárjában Argentína elnökének választották. Elnökségének 9 éve alatt a juszticializmus doktrínájára alapozva létrehozta a perónizmust, ami leegyszerűsítve a gazdagok gyűlöletét és a szegények szeretetét jelentette. 1955. szeptember 19-én puccsal döntötték meg hatalmát. Perón Paraguayba menekült, később Madridban telepedett le. Itt 1961-ben, kilenc évvel Evita halála után feleségül vette Isabel Martínez argentin táncosnőt. 1973-ban, a Juszticialista Párt választási győzelme után hazatért, s ismét köztársasági elnöknek választották. Bár egy évvel később meghalt ideológiája, a peronizmus továbbra is népszerű és meghatározó volt Argentínában.