Olaszország az 1928-as barátsági szerződést megszegve, 1935. október 3-án tizennyolc hadosztállyal megtámadta Etiópiát.
A nemzetközi diplomáciai erőfeszítések ellenére, Mussolini kormányfő parancsára a fasiszta Olaszország háborút kezdett Etiópia ellen. Az 1928-as barátsági szerződést megszegve, 1935. október 3-án tizennyolc hadosztállyal átlépték a szomáliai és az eritreai határt. Az olaszok, korszerűbben felfegyverzett csapataik dacára csak lassan haladtak előre, ezért légierejükkel a polgári lakosságot támadták, mustárgázt is bevetettek. A Népszövetség gazdasági szankciókat hozott Olaszország ellen, ezek azonban az olajra nem terjedtek ki, így hatásuk csekély volt. Az etiópok dárdával és nyilakkal, de hősiesen védekeztek, 1936. április 20-tól mégis kénytelenek voltak kiüríteni a fővárost, Addisz-Abebát. Az olaszok, Pietro Badoglio marsall vezetésével szétverték Hailé Szelaszié császár elitalakulatait. Etiópia a Népszövetségénél tiltakozott a nemzetközi egyezmények megsértése és a Vöröskereszt ambulanciáinak bombázása miatt. Hailé Szelaszié császár Londonba menekült. 1936. május 9-én Etiópia a római Fasiszta Nagytanács határozata alapján az Olasz Királyság szuverenitása alá került, III. Viktor Emánuel felvette az Abesszínia császára címet. 1936. július 1-jén Etiópiát, Eritreát és Szomáliát Olasz-Kelet-Afrika néven egységes gyarmattá szervezték, melynek élére alkirályt állítottak, Badoglio személyében. 1938-ban az angolok elismerték az abesszíniai olasz uralmat, Brit- és Francia-Szomália 1940. augusztusi lerohanása után azonban ellentámadásba mentek át. 1941. április 6-án a britek és az etióp partizánok visszafoglalják Addisz-Abebát, 1941. május 5-én száműzetéséből visszatért I. Hailé Szelasszié császár. Május 18-án az olasz csapatok megadták magukat az angoloknak.