Assisiben meghal Szent Ferenc a XIII. század egyik legkarizmatikusabb alakja. Ferenc 1181 körül született, apja Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi leggazdagabb embere volt. Ferenc kezdetben a gazdag ifjak megszokott életét éli, majd amikor sebesülten visszatér egy háborúból, radikálisan szakít addigi életformájával. Elhagyja városát, és a teljes evangéliumi szegénységet akarja megvalósítani. Terveihez társak is csatlakoztak, Ferenc azonban nem mert saját elgondolása szerint kialakított regulát adni. Ezért 1209. április 15-én találomra felütötte a Bibliát, ahol a következő sorokon akadt meg a szeme. `Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van, és oszd szét a szegények között!` Ez a gondolat teljesen meghatározta kisebb testvérek rendjének életmódját.
Ferenc nagyon fontosnak tartotta, hogy a rendet a Szentszék is jóváhagyja, mivel ebben az időszakban nagyon sok olyan eretnekmozgalom ütötte fel a fejét, amelyek szintén a teljes szegénységet akarták megvalósítani. III. Ince pápát ennek érdekében személyesen kereste fel. Ferenc hatalmas hittel rendelkezett, és szenvedései ellenére derűsen fogadta az élet nehézségeit. Legnagyobb fájdalmat a renden belül kialakuló szegénység-vita jelentette, mert a tagok többsége megvalósíthatatlannak tartotta a rendalapító elképzeléseit. Ferenc ekkor visszavonult, életét az ima, és az önsanyargatás töltötte ki. A Naphimnusz keletkezése is erre az időre tehető. Élete végén megjelentek rajta Krisztus sebei is. Amikor érezte végóráját, arra kérte a testvéreket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre. Szentté avatása már 1228. július 16-án megtörtént. Az általa alapított rend fokozatosan terjedt el az egész világon.