Az érettségi vizsga hőskora
2005. szeptember 26. 23:12
Alig több mint 100 évvel ezelőtt persze egészen más kérdés állt az újságcikkek, politikai viták kereszttüzében: nevezetesen az, hogy tehetnek-e érettségi vizsgát a lányok.
<
A lányok alapszintű iskoláztatásáról először az I. és II. Ratio Educationis rendelkezett, majd 1845-ben az elemi tanodákról szóló helytartótanácsi rendelet. 1868-ban az Eötvös József-féle népoktatási törvényben rájuk nézve is kimondták a tankötelezettséget, a 6 és 12 éves koruk közötti időszakra nézve. A nevelésükről vallott elvek azonban csak nehezen változtak.
Már 1868 előtt is számos gondolkodó - politikus, író, filozófus, pedagógus és iskolaszervező - foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az új idők átformálódó társadalmában hogyan kell átalakítani, megreformálni a leánynevelés tartalmát és módszereit; milyen mértékben és egyáltalán miért kell tágabb teret nyitni a leányok képzésének.
Sokan vizsgálták az elérendő célokat, azt, hogy mire is kell felkészíteni a XIX. század megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyai között a lányokat. A számos - már a reformkortól nyíló - iskola, leánynevelő intézet, később a tanítóképzők is gyakorta nők (például Zirzen Janka, Teleki Blanka, Karacs Teréz és mások) irányítása alatt álltak, és élvezték a legjelentősebb politikusok (Kossuth Lajos, Eötvös József) eszmei támogatását. Sok iskolát működtettek - a század folyamán mindvégig - a különböző szerzetesrendek is.
Az abszolutizmus éveiben továbbra is fontosak maradtak a leánynevelés korábban kiemelt céljai, értékei, bár a lehetőségek - az intézményes nevelést illetően - szűkültek. A vallásos, családcentrikus, háztartását vezetni tudó nő felnevelése volt a legfőbb cél, természetesen párosítva a honleányi kötelességek és érzelmek kialakításával, mely ezekben az években különös fontosságot kapott.
A cikk teljes terjedelmében a 2005. évfolyam októberi számában olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
