Az első modern katasztrófa: Lisszabon elpusztulása
2005. október 31. 10:17
Az újjáépítés víziójával egy parókás arisztokrata jelentkezett
1755. novemberében a felfedezések korának Lisszabonja, a mór, reneszánsz, gótikus épületekkel tarkított 275 ezres város romokban hevert. A rekonstrukció víziójával Pombal márki jelentkezett, aki hatékony intézkedéseivel a politikai hatalmat is hamar megszerezte.
Pombal márki csomagjában az alábbi eszközök szerepeltek:
- Azonnal megbízta a katonaságot, hogy lássa el élelemmel a várost.
- A járványok és fertőzések elkerülésére több tízezer bomlásnak indult emberi testet kellett bárkákkal elszállítani és a tengerben elsüllyeszteni.
- A fosztogatások megállítására és a tömeges elvándorlás, elmenekülés csökkentése miatt Pombal márki engedélyt bocsátott ki minden lisszaboni lakos és utazó számára.
- A bírói testületek számára lehetővé tette, hogy a helyszínen elítéljék, megbüntessék és felakasszák a fosztogatókat.
- A nyerészkedők ellen az élelmiszer árak szabályzásával lépett fel: eltörölte a halra kivetett adókat, az építési anyagokat pedig lefoglalta. Áruval megrakott hajó nem hagyhatta el a kikötőt.
- A hajlék nélkül maradt lakosságot sátrakba költöztették. A háztulajdonosoknak megtiltotta bérlőik kilakoltatását, így bárki hazatérhetett.
- A papok számára megtiltotta, hogy szentbeszédekben szónokoljanak a világvége közeledtéről.
Akasztások a rengés után
De alig értek a városba, siratva jótevőjük halálát, amikor a talpuk alatt remegni érezték a földet; a tenger tajtékzó hullámzással nőtt és dagadt a kikötőben, s az ott horgonyzó hajókat egykettőre összetörte. Az utcákat s a köztereket egyszerre tűz és hamu borította, hirtelen kelt forgószelükben a házak sorra düledeztek, a háztetők leomlottak, s az alapzatok széthullottak; s a romok legalább harmincezer különböző korú és nemű lakost temettek maguk alá.
Másnap találtak egy kis élelmet, ahogy a romok közt tévelyegtek, s így valahogy sikerült erőre kapniuk egy kicsit. Aztán ők is dolgoztak, mint mások, hogy segítsenek a halálból megmenekült lakosokon. Akiken így segítettek, oly jó vacsorát adtak nékik, amilyent csak adhattak ily sok istencsapás között; igaz, a lakoma szomorú volt, a vendégek könnyeikkel öntözték a kenyerüket, de Pangloss vigasztalta őket, hogy hát mindezek a dolgok úgyse történhettek másképpen.
A földrengés Lisszabonnak háromnegyed részét lerombolta, mire az ország bölcsei nem leltek hatékonyabb módot a teljes romlás meggátlására, mint azt, hogy szép autodaféval kedveskedjenek a népnek; a coimbrai egyetem ugyanis amellett döntött, hogy pár ember lassú tűzön s nagy ceremóniával való megégetése mindennél csalhatatlanabb gyógyszer mindennemű földrengés ellen.
(Voltaire: Candide)
A világ egyik legfényűzőbb városából az első tervezett közösség
A portugál gyarmatok gazdagságát felhalmozó Lisszabon templomai, vámháza, fényűző operája és királyi palotája, minden műkincsükkel és értékükkel oda lettek. Pombal építészeket és mérnököket kért fel a város új terveinek elkészítésére. A fő kérdés az volt, hogy a romokat hátrahagyva egy teljesen új város építését kezdjék meg egy új helyen, vagy Lisszabont építsék újjá, széles utcákkal és tágas terekkel. Pombal az utóbbi mellett döntött, de a középső, leginkább sérült Baixa negyed összes házát teljesen új alapokra helyeztette.
Kiszemelt építésze, Manuel da Maia négyemeletes házakkal övezett geometrikus utcahálózatot álmodott neoklasszikus homlokzatokkal, íves kapualjakkal, téglalap alakú ablakokkal a második és harmadik emeleten, apró négyzetes ablakokkal a legfelső szinteken. Lisszabon vált az első tervezett közösséggé: a nemesség számára az utcaszint helységei szolgáltak, a felettük lévő szobák a szolgáké, a felső emeletek a művészeké.
| A földrengések rendszerint politikai eseményeket indukálnak. 447 januárjában például földrengés pusztította el a Konstantinápolyt védő falak nagy részét, amelyben 57 torony omlott össze. Attila, a hun uralkodó azonnal a Keletrómai Birodalom ellen fordult, ki akarta használni ellenfele megrendült állapotát. Összehívta szövetségeseit, és megindult a főváros ellen. A nagy sereg három hónap alatt ért a főváros romosnak vélt falaihoz. Ezalatt azonban Konstantinápoly lakossága helyreállította a károkat, ami még ma is nagy teljesítménynek számítana. Attila emiatt nem is vállalkozott a város ostromára. |
Pombal egyik legnagyobb dobása az volt, hogy az új házak falát földrengés biztosra terveztette. A romhalmokat sem hordták el, hanem a vizenyős talajnak elegendő alapozást hagyva ráépítkeztek.
Az eredmény lenyűgöző lett: aki ma ránéz a lisszaboni Baixa negyed térképére, majd házaira, maga is meggyőződhet arról, hogy de Maia építész tervei hogyan keltek életre és változtatták a középkori hamuval belepett várost egy felvilágosult metropolisz víziójává. A Pombal idejében kialakított utcák befogadták a villamos- és autóforgalmat is, a tágas terek pedig ma sem vesztettek sokat az építész által megálmodott térélményből.
Balázs Bálint
Támogasd a 
szerkesztőségét!
