Bécsben 1814 szeptemberétől ülésezett az európai uralkodók kongresszusa, amely Napóleon elbai száműzetését követően ült össze a vitás területi és politikai kérdések rendezése érdekében. Napóleon Elbáról való visszatérése és száznapos uralma megzavarta a tanácskozást, majd 1815 júniusában be is fejeződött. A szövetségesek waterloo-i győzelmének hatására, I. Sándor cár kezdeményezésére az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király részvételével 1815. szeptember 26-án Bécsben megkötötték a Szent Szövetséget, amelyhez azután az angol király kivételével minden európai uralkodó csatlakozott. Célja volt az európai forradalmi mozgalmak együttes elnyomása és a bécsi kongresszuson létrehozott status quo fenntartása. Az 1820-30-as évek fordulóján a Szövetség hatalma már megingott, de erejét még az 1848-49-es forradalmak leverésében is érvényesíteni tudta.